Négy görbeházi csaj a hosszú úton

el camino ahogyan mi látjuk

el camino ahogyan mi látjuk

8. nap Logronotól- Nájeráig

2018. augusztus 18. - Judit Szekrényesi

Még sötét volt,mikor elhagytuk kényelmes szálláshelyünket. A járdában elhelyezett camino jelek (kagylók) vezettek ki minket a városból. Legalább egy órán keresztül gyalogoltunk,és elhaladtunk számtalan modern épület,egy szökőkút,és pálmákkal teli park mellett. Fiatalok sétáltak az utcán,éppen egy buliból tértek haza. Fél óra múlva értünk egy gyönyörű park közepén fekvő víztározóhoz. A hattyúk barátságosan fogadtak bennünket. Éppen sétáltak ki a vízből. Elől ment egy nagy hattyú,és mögötte haladt hét kicsinye,leghátul pedig még egy nagy hattyú.Komótosan lépegettek előttünk át az úton. A zarándokok türelmesen vártak,és mindenki a hattyúkat fotózta. A vízben a kacsa család vidáman úszkált,és a kicsik szárnyaikkal csapkodtak. Ők sem akartak kimaradni a látványosságból. A víztározó után egy bódéra lettünk figyelmesek,amelyben egy ősz hajú zarándok ült. Marcelino Lobato Castrillonak hívják. Ő egy veterán caminos, aki fél életét az El caminónak szentelte. Amikor már nem bírt gyalogolni felállította bódéját,ahol szamaras pecsétjével ajándékozza meg a zarándokokat. De van nála cukorka,keksz,gyümölcsök,és faragott fa keresztek is. Kedvesen üdvözölt bennünket. Még néhány bizató szót is mondott nekünk spanyolul,amit sajnos mi nem értettünk. Mariskával készült egy közös fotó, elbúcsúztunk,majd indultunk tovább. Egy szőlőhegyen folytattuk a gyaloglást. Sajnos ez nem sokáig tartott,mert az út az autópálya mellett vitt tovább. Az autópálya melletti kerítést az előttünk itt járó zarándokok tele aggatták fából készült keresztekkel. Ahogy tovább mentünk az úton egy hatalmas fekete spanyol bikát láttunk a domb tetején. Ez egy reklámtábla Navarrete előtt. Navarrete rendezett kis óvárosának platánfás kúttal díszített főterén áll az Iglesia de la Asunción templom,amelynek pazarul díszített barokk oltára van. A templom előtt egy fazekat készítő férfi szobrát láttuk. Ez nem volt véletlen,hiszen a város híres a fazekas termékeiről. Spanyolországban sokszor éreztük azt,hogy az utak mindig felfelé haladnak,és szinte soha nem megyünk lefelé. Ez most is így volt,mikor felkapaszkodtunk az Alto de San Antón nyeregre. Már az ősemberek is szerettek önkifejezésük egy formájaként köveket helyezni egymásra. Útközben számtalan kövekből kirakott oszloppal találkoztunk. Hosszan gyalogoltunk,míg eljutottunk a Rio Najerilla folyóig. A camino hídon értük el a 200 km-es távot. Készítettünk is egy szelfit,amit feltettünk a Facebookra. Ezután kaptuk barátainktól a telefonhívást,hogy jól vagyunk-e? Bizony 29,8 km után közvetlenül nem szerencsés fényképet készíteni magunkról. Mi tagadás levettük a fotót,és miután lezuhanyoztunk,és pihentünk,akkor kértünk meg egy férfit a szállodánkból,hogy készítsen rólunk egy képet. Ezután vacsorázni mentünk,és egy hangulatos kisvendéglő teraszán ettük meg a peregrinosz menünket. A menü előételből,főételből,és desszertből állt. A lányok,ha tehették levest kértek előételnek,én általában a salátát választotta. Nagyon finoman készítették a marha húsból készült ételeket,és mi azon az estén is marha sültet ettünk. A desszert jégkrém,vagy habosított gyümölcskrém volt. A finom magyar sütemények hiányoztak nekünk. Az aubergében mikor megmutatták a szobát,a hölgy mondott valamit angolul. Én úgy fordítottam,hogy tízkor benn kell lenni a szálláson. Mi nagyon rendesek voltunk,és tízkor már feküdtünk az ágyunkban,és lekapcsoltuk a villanyt. Az utcára néző ablakunk volt,erkéllyel. Kinyitottuk az erkélyajtót,hogy jöjjön be éjszaka friss levegő. Az utcán gyerekek játszottak,és hangosan nevettek. Na rendben tíz körül még nincs teljes sötétség Spanyolországban,de azért a gyerekeket igazán lefektethetnék,gondoltuk magunkban. Maris már készült,hogy szól a gyerekeknek,hogy csendesebben játszanak. Akkor hallottuk meg a dobok,és trombiták hangját. Figyelitek!-szólt Jutka-Itt valami felvonulás van. Kimentünk az erkélyre,és tömött sorokban táncolt felénk a város apraja-nagyja,mögöttük a zenekar. Borünnepet tartottak Amint a zenekar befejezte a zenélést, az emberek soronként dülöngélni kezdtek,és kórusban énekeltek. Amint a zene újra felhangzott,a tömeg haladt tovább táncolva. Jó hangulatba kerültünk,és még percekig nevettünk,azon,hogy mennyire nem értettük meg mit mondott a nő.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://el-camino2018.blog.hu/api/trackback/id/tr4514187507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása