Békés-nyugodt éjszakánk volt. Világos volt,mikor felébredtünk. Egy kicsit szemerkélt az eső. A szálláshely alatti kávézóban vettünk reggelit,és végre asztal mellett nyugodtan megreggeliztünk. A zsákokra feltettük az esővédőt,és útra keltünk. Torres del Riót elhagyva egy fennsíkra jutottunk. Majd röviddel ezután a Virgen del Poyo-kápolnához értünk. A legenda szerint a kápolna nagy tiszteletben álló Mária-szobrát többször próbálták Vianába elvinni,de a szobor mindig visszatért a kápolnába,amíg végül a helyén hagyták. Másfél óra múlva értünk be a Navarrai régió utolsó városába Vianába. A város központjában éppen piac volt. Ennek nagyon megörültünk. Nekem az út során elveszett a napszemüvegem,és itt tudtam venni egyet. Bevásároltunk gyümölcsökből és boldogan haladtunk a templom felé. Nekem második napja olyan érzésem volt,mintha jártam volna már itt. De nem deja vu volt,annál több. Szinte tudtam mi fog következni. Egyszerűen gyönyörű volt az Iglesia de Santa Maria de la Asunción bejárata. A templomban elállt a lélegzetünk a fenséges látványtól. A plafonig érő aranyozott oltárt fekete alakok díszítették. Itt nyugszik Cesare Borgia,a későbbi VI.Sándor pápa fia. A templom melletti utcába hangulatos kávéházak sorakoztak. Mi is leültünk kávézni,és közben tovább csodáltuk a templomot. Néztük az elhaladó zarándokokat,és az ott élő spanyol embereket. Jól esett így üldögélni,szemlélődni. Megnyugtató volt,és a lelkünkben harmóniát teremtett. Elindultunk,és a városháza mellett egy sorsjegy árus kínálta a gyors meggazdagodás reményét. Mariskánk feláldozott egy Eurót Fortuna oltárán. Egy euró jackpot sorsjegyet vett,amit csak este húztak ki,és az interneten lehetett megnézni az eredményt. A városból kivezető úton semmi másról nem beszéltünk,csak arról,hogy mit kezd majd Maris a milliós nyereménnyel. Azután úgy döntöttünk az lesz a legjobb,ha nyilatkozik a Hágen Judit tulajdonába lévő balayage TV-nek. Judit egy személyben tulajdonos, kamerás,és riporter. Én a kettes számú riporter vagyok,mert a nyilatkozatok közben nagyon nevetek,és képtelen vagyok kérdezni. Hát íme kedves olvasóink,lássatok csodát,vagyis a Mariska Galuska videót.

A Viana utáni első kilométerek nagyon kellemesek voltak,hobbi kertek között vezetett utunk. Egy óra múlva értünk a Virgen de las Cuevas-kápolnához. A kápolna körül kellemes pihenőhelyeket alakítottak ki,és ivóvizet is tudtunk tölteni üvegeinkbe. Elővettük a gyümölcsöket,amit a piacon vettünk,és jót lakmároztunk belőle. Aszfaltozott gyalogúton haladtunk. A" Logrono 2 km "tábla csak a város határát jelentette. A táblától még 4 km-re volt a központ. Már nagyon el voltunk fáradva,amikor egy kedves idős hölgy pecsétet kínált nekünk. Mi megköszöntük,és nem kértük a pecsétet. Látszott a nőn,hogy ezt nagyon sértőnek tartotta. Csak később jöttünk rá,hogy ez a nő Dona Felisa lánya volt Mária. Dona Felisa 2002-ig 92 éves koráig,haláláig osztotta a "füge,víz,és szeretet" feliratú szép pecsétjét a zarándokoknak. Nagyon bántott bennünket,hogy nem kértük a pecsétet. Haladtunk tovább a városközpont felé. Logrono központja a La Rioja borvidéknek. Spanyolország legbővizűbb folyójának a Rió Ebrónak a partján. Magánszálláson aludtunk közel a katedrálishoz. A szobánk négy ágyas volt,és tágas. Zuhanyzás után a lányok bevásároltak,és Maris lecsót főzött. Igényes,szép konyhája volt az aubergének. Vacsora után megnéztük a katedrálist. Délután volt egy frissítő zápor,és még nedves volt a tér kövezete a katedrális előtt. A katedrális bejáratánál kéregetők álltak. Ez minden nagyobb templomnál jellemző volt. A templomban éppen a  templomi kórus gyakorolt, és mikor mi leültünk a padba felhangzott a Hallelujah. Az amelyikkel Alexandra Burke 2008-ban megnyerte az angol X faktort. Logronoban több szépséges templom van. Az egyik leghíresebb az Iglesia de Santiago el Real,amelynek főkapuja felett fehér paripán lovagol Szent Jakab. Mi ebben a templomban voltunk esti misén. Mielőtt a mise elkezdődött odajött hozzánk a pap,és megkérdezte honnan jöttünk. Úgy kezdte a misét,hogy köszöntötte a zarándokokat,és külön a magyar testvéreket. Bár spanyolul nem beszélünk,néhány imát mi is mondtunk magyarul a mise közben. A " Mi atyánk" után a spanyolok nemcsak kezet fognak,hanem megölelik egymást. A mise végén áldást mondott az atya a zarándokokra. Mi bementünk a sekrestyébe,és pecsétet kértünk az útlevelünkbe. Spanyolországban nagyon közvetlenek a papok, és szeretik a zarándokokat. Boldogan tértünk vissza a szállásra. Tartalmas,szép napunk volt. Éppen egy hete jöttünk el otthonról. Mennyi minden történt ez alatt a néhány nap alatt. A szálláson Jutka megnézte nyert-e Maris sorsjegye. Mindenkinek a fantáziájára bízom,hogy mi lett az eredmény.

A zarándokút egyszerűbbé tesz, minél könnyebb a zsákod,annál kevésbé görnyeszti a hátad,és annál inkább megtapasztalod,hogy milyen kevés elegendő az élethez.