Július 27-e. Izgatottan ébredtünk. Megreggeliztünk,és mindent elcsomagoltunk. Taxi jött értünk,és kivitt a santiagoi reptérre. Leadtuk a csomagjainkat,és türelmesen várakoztunk az indulásra. Az útiterv Santiago-Barcelona-Budapest volt. Barcelonába másfél óránk volt átszállni a budapesti gépre. Mivel két különböző légitársasággal utaztunk Barcelónába fel kellett venni a csomagokat,és újra fel kellett adni. Tulajdonképpen egyszerű terv volt. Azonban Santiagóból egy óra késéssel indultunk el. Barcelóna felett többször köröztünk,mire leszálltunk. Legalább nyolc helyen lehetett felvenni a csomagokat,nagy szerencsére a mi elsőre megtaláltuk a mi helyünket. Percenként néztük a telefonon az órát. Végre megjöttek a hátizsákok,és rohantunk a buszhoz,ami átvitt a B terminálba. A csomagokat már nem vették fel,ezért kézi poggyászként vittük át az ellenörző ponton. Az átvilágítás rögtön kiszúrta a bicskámat,és addig nem engedtek át,amig ki nem vettem a zsákból. Igen ám,de én becsomagoltattam a zsákot,azért hogy megóvjam. Az ellenörző ponton nem volt éles tárgy,amivel kitudjam vágni. Jutka elrohant,hogy szóljon,hogy várjanak meg bennünket. Az őr hozott egy ollót,és kivágtuk a csomagolóanyagot,és oda dobtam a bicskát,majd futni kezdtünk. Az R kapuhoz kellett mennünk. A mozgó járdán is rohantunk,és elértük. A sor még ott állt a kapu előtt. A hátizsákot kézipoggyászként elvették tőlünk. Elég zaklatottan ültünk le a székeinkbe. Szerencsénkre ez a gép is késett,ezért értük el. Izgalmasra sikeredett a haza felé tartó utunk is. Leszálltunk Ferihegyen. Nem vártuk meg a buszt,gyalog mentünk be az épületbe. Rögtön megcéloztuk a WC-t. Bizony haza érkeztünk. A mosdóban szétdobált papírtörlők, a fülkében semmi papír. Kissé szégyenkeztünk a spanyol anya,és kislánya előtt. Ennyit sehol nem vártunk a hátizsákra,mint itthon. Láttuk,milyen kíméletlenül dobálják a csomagokat a szalagra. Végre megérkeztek a hátizsákjaink. Megöleltük egymást,és elköszöntünk. Azután kiléptünk az előtérbe. Ott álltak szeretteink. Hihetetlen boldogság volt újra látni őket. Jó utat kívántunk egymásnak,és haza indultunk. Annyi mesélni valónk volt,és mindent tudni akartunk szeretteinkről. 

Véget ért a Camino! Vagy talán mégsem? Tényleg most kezdődik?? 

Boldog vagy zarándok,mert felismerted,hogy a valódi "camino" akkor kezdődik,amikor véget ér.