La Fabatól hegynek felfelé mentünk egy órán át,míg eljutottunk La Lagunáig,ami az utolsó település volt León tartományban. A megszűnő erdő után kilátás nyílt a környező hegyekre.Bő fél óra múlva a jelzőkő mutatta a Santiágóig hátralévő távolságot 152,5 km. Nemsokkal később egy határkő üdvözölt…

Hét óra körül indultunk mert tudtuk,hogy nem lesz könnyű napunk. Az útikönyv szerint újra visszatérnek a hegyek,és folyamatosan felfelé kell haladnunk. Átmentünk a hídon,és megláttam egy templomot. Csajok!-kiáltottam fel. Ezt a templomot nem néztük meg tegnap. Sose szomorkodj!-válaszolta Jutka.…

A reggeli jó kedvű ébredésünknek a két német lány szépen keresztbe tett. Ők Leontól zarándokoltak,sok energiájuk,és kevés empátiájuk volt. Akik San Jean Pied de Porttól gyalogoltak,már sokkal elmélyültebbek,csendesebbek voltak. Az út őket már több bölcsességre megtanította. Hosszú volt a városból…

El Acebót elhagytuk,és utunk az országutat követte. Ezután háromnegyed órát sétáltunk egy kis ösvényen és Riego de Ambrósba értünk. Gondoltuk itt megreggelizünk,de minden zárva volt. Ezután egy nagyon szép,de olykor igen meredek lefelé vezető ösvény várt ránk. Az utat hatalmas szelídgesztenye fák…

Július 13-án nagy kaland várt ránk. El akartunk jutni a híres kereszthez a Cruz de Ferróhoz. A Monte Iragón álló vaskereszt a Jakab út mentén a legszerényebb de talán a legmegkapóbb hely. 1500 méter tengerszint feletti magasságban egy nagy kőhalomból egy hosszú vékony nyárfaoszlop mered a magasba…

A 20. napra ébredtünk. Július 12-e volt Jutkánk születésnapja. Már korán reggeltől érkeztek neki az üzenetek otthonról a családjától,és a barátaitól. Könnyes szemmel indult útnak,nagyon hiányzott neki a családja. Annyira szerettük volna Marissal a magyar szálláshelyen felköszönteni,de sajnos nem…

Ady Endre: Álmom az Isten című versében írja: " A sorsom: menni,menni,menni. S az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni, Az álmommal,nagy,bolond hitben. S csak ennyit szólni: Isten, Isten,"  Borongós reggelre ébredtünk Leónban. Még szerettünk volna megnézni,néhány épületet,de az időjárás nem…

Ádám hajnalban elindult,mert mindenképpen beakart érni Leónba. Hosszú,egyenes út várt ránk a következő településig Reliegosig. Leültünk egy bár elé,és megreggeliztünk. A mellettünk lévő asztalnál egy német anya ült két kamasz gyermekével,és mindhárman a mobiljukat nyomkodták. Elindultunk,és egy…

Reggel viszonylag sokáig aludtunk,kihasználtuk a hűvös,csendes szoba adta lehetőségeket. A szálláson megreggeliztünk. Nagyon kedves akartam lenni és búcsúzóul "Buenosz nocsesz!" ( Jó estét!)- köszöntem a pincérnek a Buenosz dias helyett. A pincér egy kicsit csodálkozott. Erre én zavarba jöttem,és…

Korán reggel útra keltünk,hiszen 17 km várt ránk a következő településig. Jól tudtuk,hogy nem lesz lehetőségünk vizet,és élelmet venni,ezért jól feltankoltunk belőle. Jutka nehéznek érezte a hátizsákját,ezért arra kért minket,hogy az első adandó lehetőségnél reggelizzünk meg. Már több,mint egy órája…