Reggel viszonylag sokáig aludtunk,kihasználtuk a hűvös,csendes szoba adta lehetőségeket. A szálláson megreggeliztünk. Nagyon kedves akartam lenni és búcsúzóul "Buenosz nocsesz!" ( Jó estét!)- köszöntem a pincérnek a Buenosz dias helyett. A pincér egy kicsit csodálkozott. Erre én zavarba jöttem,és megpróbáltam kimenni, egy olyan ajtón,ami zárva volt. Na ez a nap is jól kezdődik!-gondoltam. A települést elhagyva enyhén dombos terepen gabonamezők között bandukoltunk. Egy szűk óra múlva értünk Moratinos falucskához. Innen még egy fél órányi járásra volt San Nicolas del Real Camino. Mivel nagyon jól aludtunk, jó kedvünk volt,és sokat beszélgettünk. Ahogy haladtunk az úton a görbeházi mozi került szóba. Azon tanakodtunk,hogy mely napokon volt mozi. Én arra emlékeztem,hogy hétfőn,csütörtökön,és vasárnap. Ahogy elmondtam a napokat egy idegen férfi hang szólalt meg magyarul: "Hétfőn,és vasárnap?" Így ismerkedtünk meg Ádámmal a 28 éves frissen diplomázott magyar fiúval,aki még munkába állás előtt eljött a caminora. Mivel nem volt túl sok ideje kemény tempót diktált,és naponta 40 km-t ment. Maris,és Jutka nagyon megörült,hogy végre magyar szót hallottak,és jót beszélgettek Ádámmal. A tempónk is lényegesen gyorsabb lett. Ádám folyékonyan beszélt angolul,és sok ismerőst szerzett nyitott személyiségének köszönhetően. Egy idősebb francia úrral zarándokolt hosszan,akivel gyakorolta a francia nyelvet. Horvátokkal is lakott egy aubergében,és velük is jól szót tudott érteni. Jó érzéssel töltött el,hogy a magyar fiatalok között is van,aki több nyelven is beszél. Ádám mesélt nekünk arról,hogy a horvátokat busszal hozták zarándokolni. Naponta kb.20 km-t mennek gyalog,egy kis hátizsákkal a hátukon. A nagyobb csomagokat a buszon hagyják. 20 km után felveszi őket a busz,és elviszi az előre lefoglalt szállásra. Meg kell hagyni érdekes módja a zarándoklatnak. Azt mi is tudtuk,hogy van lehetőség a csomagot elküldeni taxival a következő aubergébe,amit előre lefoglalunk,de mi soha nem éltünk vele. Annál is inkább,mert mi a körülményekre bíztuk a szálláshely kiválasztását. Számunkra furcsa volt,mikor elmentek mellettünk "kiöltözött nők" pici hátizsákkal a hátukon,és lelkesen köszönték a "Buen Caminot!", miközben a tőlük sokkal idősebbek cipelték a zsákot. A hátizsák a mindennapi életünk részévé válik,abban van minden,amire szükségünk lehet az út során. Ha rajtunk van biztonságban érezzük magunkat. Nagyon fontos,hogy a számunkra megfelelő hátizsákot válasszuk ki. Megkönnyítheti,de meg is nehezítheti a zarándoklatunkat,éppúgy mint a cipő,és a túrabot.
Az élménydús beszélgetés hatására gyorsan beértünk Sahagúnba,ahol Ádám gyorsabb tempóra váltott,és elköszönt tőlünk. Sahagún egykor politikai,vallási,kulturális központ volt 9.századi kolostorának köszönhetően. Az épületeken nagyon érzékelhető az arab hatás. A város végén bementünk egy kávézóba,és ott vettük észre Ádámot amint üldögélt,és beszélgetett a francia barátjával. Együtt indultunk útnak. Sahagún után ketté válik az út. Az egyik a főútvonal mellett halad,a másik a hagyományos camino útvonal. Mi ezt választottuk,és kedves kis falvakon keresztül jutottunk el Calzadilla de los Hermanillosba. A településen két auberge volt,és mi a donativos szállást választottuk. Adományos szállás volt,annyit fizettünk,amennyit gondoltunk. Bár igazán nagyon kedves hölgyek irányították,szállásaink között ez volt a mélypont. Zuhanyzás után átmentünk a közeli boltba,és megvettük a másnapi reggelinket. Mariska 1 Euróért három csomag csokoládés kekszet is vett,aminek nagyon örült. "Én még ilyen jól sose jártam,mint most ezzel a csokoládés keksszel! "-mondogatta.
Úgy döntöttünk,hogy peregrinosz menüt vacsorázunk a másik aubergében. Vacsora közben derült ki,hogy rajtunk kívül a kanadai ikrek családja, a két amerikai papnövendék,a szomorú srác,és az amerikai lány van csupán a településen. A kanadaiak is csak azért,mert követtek bennünket. Nagyon finom volt a vacsora,csak sajnáltuk,hogy előételként nem a sárgadinnyét választottuk sonkával. Vacsora után megnéztük a település több száz éves templomait,és hangosan imádkoztunk mindkét templomban. A hosszú út után jól esett a pihenés a kissé dohszagú ágyainkban.
