Még sötét volt,mikor készülődni kezdtünk. Csupán néhány órát aludhattunk. Maris lement kávézni,és idegesen jött vissza. "Semmit nem aludtam.-mondta. Ráadásul ott volt a nő a kávézóba. Mosolyogva köszönt nekem,hogy jó reggelt! Lehet,hogy neki jó,de nekem nem! Hogy tud egy nő így horkolni? Nem szégyelli magát? Minek indul el az ilyen ember? Szólhatna neki a párja. Áh,biztos nincs is párja,az ilyet a nászéjszaka után haza küldik." Így méltatlankodott Mariska, még legalább egy órán keresztül az úton is. Elnéztük neki,hiszen közel 800 km-en voltunk túl,és nagyon kellett volna a nyugodt alvás.Meredeken haladtunk felfelé,majd lefelé az idilli fekvésű Ribadiso da Baixóba,majd a régi országúton Arzúába. Arzúa legérdekesebb épülete a gótikus Capilla de la Madalena.
Kis aszfaltutakon és földutakon bandukolunk tovább a dimbes-dombos és nagyon szép mezőgazdasági tájon. Ahogy bandukoltunk egy kőkerítésre lettünk figyelmesek,ami tele volt sörös üvegekkel. Ahogy közelebb értünk,nemcsak a kerítés,hanem a faágak,és az udvaron minden merő sörösüveg volt. Aki ide betért,és vett egy sört,az üvegre ráírhatta a nevét,és az aktuális dátumot,és az üveget elhelyezhette a telken. Az üvegek számát tekintve előttünk több tízezer zarándok ivott már itt. Eukaliptusz erdőben haladtunk tovább,és találkoztunk egy magyar nővel,ai már 11. alkalommal volt itt a caminon. Majd Mariska legnagyobb örömére találkoztunk Banka Rolanddal,és szamarával. 2013-ba Roland kistoppolt Franciaországba,és elsétált Estelláig. Ott megvette a csacsit,akivel három hónapig menetelt. Azt a csacsit Rocinantének hívták. Azután haza ment,és a szamarat Galíciába hagyta megőrzésre. Azóta évről-évre visszatér,és folytatja a megkezdett utat. "A zarándokút egyik csodája az egységérzés-nyilatkozta Roland a Kúltúrtapasnak-amikor a vándor egynek érzi magát az összes többi úton lévő zarándoktársával, bele értve a régmúlt,és a jövő zarándokait is. A caminot a kontinens artériájának is szokták aposztrofálni." Rolanddal imádnak fotózkodni a zarándokok,és persze mi is készítettünk vele,és szamarával néhány közös képet.
A Rolanddal való találkozás után még két órán át gyalogoltunk,és több településen is áthaladtunk. Egyenes úton jutottunk be O Pedruzóba. A város szélén egy kávézó előtt ült barátaival Jessus. Nagy örömmel üdvözölt bennünket,és ajánlott,egy nagyon jó aubergét. Meg is mutatta nekünk. Akkor láttuk,hogy az út során legalább tíz kilót fogyott,és nagyon megfiatalodott. Megkedveltük ezt a kedves brazil fiút,akit akkor láttunk utoljára. A szállást mi nem láttuk annyira jónak,ezért egy új aubergébe mentünk,ahol két középiskolás osztállyal,és jó néhány zarándokkal aludtunk együtt. Este étterembe mentünk,és sárga dinnyét ettünk sonkával,majd rántott húst sült krumplival. A desszert sütemény volt,de olyan ízetlen,hogy nem tudtuk megenni.
Vissza tértünk a szállásra. A Santiagóba érkezésünk előtti utolsó este volt. Tudtuk,hogy másnap beteljesedik az,amire már január óta készülünk, megérkezünk.
