Korán reggel útra keltünk,hiszen 17 km várt ránk a következő településig. Jól tudtuk,hogy nem lesz lehetőségünk vizet,és élelmet venni,ezért jól feltankoltunk belőle. Jutka nehéznek érezte a hátizsákját,ezért arra kért minket,hogy az első adandó lehetőségnél reggelizzünk meg. Már több,mint egy órája gyalogoltunk,de sehol sem láttunk alkalmas helyet a reggelink elfogyasztására. Ahogy haladtunk megláttunk egy betonból készült asztalt, ami mellett már ültek zarándokok. Ola!-hangzott a lelkes köszönés,majd megpillantottuk a szőke idős nőt,akivel előző délután találkoztunk a szálláshelyen,és akit végül nem hívtuk meg az asztalunkhoz. Szét tárt karral,és széles mosollyal invitált a reggeliző asztalához minket. Majd megérkezett az ír srác,akinek vízhólyagok voltak a lábán. A kedves idős nő odament hozzá,és megmagyarázta a srácnak,hogyan bánjon a vízhólyagokkal. Az ír fiú figyelmesen hallgatta,majd hálából a jó tanácsért megölelte a nőt. Megtudtuk,hogy francia,és Jaqueline a neve. Megreggeliztünk,és elköszöntünk Jaquelinetől, hiszen ő nem haladt még tovább,mert rendezgette a dolgait. Szeretettel,és széles mosollyal integetett, majd jó utat kívánt nekünk. Utunk során nem láttuk többé,mégis az egyik legnagyobb tanítást tőle kaptuk. Amikor azt írtam,hogy naponta próbáltam beazonosítani,hogy kinek a képében jelenik meg az Úr,hogy tanítson,bizony Jaqueline az elsők között jutott az eszembe. Még több mint egy órát gyalogoltunk a majdnem teljesen fátlan gabonamezőkkel tarkított síkságon. Jól esett a frissítő Calzadilla de la Cuzeába. Innen másfél órás út után érkeztünk meg Ledigosba. A település szélén volt egy kis bolt,amelynek felvásároltuk az őszibarack ital készletét. Majd találkoztunk a német tanárbácsival,aki felhívta a figyelmünket,hogy ezen a településen árulják a legfinomabb tapast. Tapast nem ettünk,de legalább fél órát pihentünk,és iszogattuk az őszibarack leveket. További másfél órás gyaloglás után érkeztünk meg Terradillos de los Templariosba. Találtunk egy hangulatos aubergét,ahol volt udvar,bolt,és étterem. Nagy örömünkre hárman aludtunk egy szobában,és nem emeletes ágyakon. Marisnak nem volt kényelmes a saját ágya,ezért villámgyorsan átrendeztük a szobát,és kicseréltük az ágyát. Kézzel kimostuk a ruháinkat,és kiteregettük az udvarra, A forró napsütésben hamar megszáradtak. Nagyon jól éreztük itt magunkat,hiszen valamennyi ismerősünk ebben az aubergében szállt meg. Itt volt a spanyol apuka a lányával, a raszta hajú fiú, a beszédes spanyol srác,és az ír srác is. Ők egyébként jó család módjára együtt gyalogoltak. A spanyol apuka némiképp már ki volt akadva a beszédes sráctól,de mivel a  fiú a lányával igen jó viszonyt ápolt,ezért ő is kedvesen beszélt vele. Vacsorára nagy méretű hamburgert kértünk. Olyan tartalmas hamburgert kaptunk,hogy alig bírtuk megenni. Vacsora után még maradtunk az udvaron és beszélgettünk, A spanyol apuka hideg vízzel telt lavórba áztatta a lábát. Azt mondta ez nagyon jót tesz,és invitált,hogy próbáljam ki. Tényleg jól esett a lábamnak a hideg víz. A tizenéves lány próbálta befonni az ír srác haját. Hágen Judit egy ideig nézte,majd mondta nekünk,hogy ez így nem lesz jó. Majd odament,és elmagyarázta a lánynak,hogy mit csináljon. Végül ő fonta be a srác haját. Annyira tetszett a fiúnak,hogy megölelte Jutkát. Ezután befonta a lány haját is,amit a büszke apukája végig videózott. Hálából az apuka hozott Jutkának is hideg vizet,hogy tudja áztatni a lábát. Majd elővettük a szállás listát,és az apuka bejelölgette nekünk,hogy a következő napokban hol szálljunk meg. Ő már nem először volt az úton,mindent ismert. Érdekes volt,hogy mennyire megértettük a spanyollal kevert angolt. A mellettünk lévő asztalnál egy apuka ült,aki a nyakában hordta a másfél éves gyermeke fotóját. Többen járják a caminot gyász miatt. Már napokkal ezelőtt találkoztunk egy szőke hajú,szép arcú angol sráccal,aki minden templomba bejött,és csendesen sírdogált. Annyira szomorú volt az arca. Most ő is ezen a szálláshelyen sakkozott a két kispap egyikével,akik a burgosi katedrálisban énekeltek. Miközben sakkoztak mindkettőjük lába ugyanabban a hideg vizes edényben pihent. Velük volt még egy tizenéves amerikai lány,aki nagyon hasonlított Hosszú Katinkához,és egyedül jött az útra. A Zarándokút testvérré tesz. Bármilyen kevés is,amivel elindultál,készen kell lenned arra,hogy megoszd, mert ha egyedül is indultál útnak,társakra fogsz találni.

Ezután a családias este után boldogan mentünk aludni. Böjte Csaba mondta,hogy " a család is...olyan valami az életben,ami becses....Olaj az élet lámpásában.