Hét óra körül indultunk mert tudtuk,hogy nem lesz könnyű napunk. Az útikönyv szerint újra visszatérnek a hegyek,és folyamatosan felfelé kell haladnunk. Átmentünk a hídon,és megláttam egy templomot. Csajok!-kiáltottam fel. Ezt a templomot nem néztük meg tegnap. Sose szomorkodj!-válaszolta Jutka. Legalább lesz mit megnézni a következő caminon. Sokáig aszfalt burkolatú járdán haladtunk,majd az országút mellett párhuzamosan futó egyszerű útvonalon folytattuk utunkat. Másfél óra múlva értünk Perejébe,majd újabb egy óra múlva Trabadelo következett. Átmentünk a településen,azután az országút mellett haladtunk tovább La Portela de Valcarcéba. Fél órája gyalogoltunk,mikor zenére lettünk figyelmesek. Haladtunk befelé Ambasmentasba és az utcán egy négytagú zenekar játszott,és vonult. Az emberek kinn ültek a ház előtti padokon. A templom előtt nagy készülődés volt,ünnepet tartottak. Talán templom búcsú volt. Jó hangulatba kerültünk az ünneplő spanyolok látványától.

Fél óra elteltével értünk be Vega de Valcarcébe.  Ennek a falunak magyar vonatkozású érdekessége is van.  Attila egy média-történelem szakos bölcsész 2013-ban végigjárta az El Caminot.  Ezen az egyszemélyes zarándoklaton egy napon felkapaszkodott egy hegyre,amely a zarándokút felett magasodik,csupán mert érdekelte a hegy tetején a várrom. Ott totális fordulat állt be, Attila úgy érezte, régvolt korok szólítják meg, és ténylegesen azt a hangot hallotta, hogy fel kell újítania Castillo de Sarracín várát Vega de Valcarce felett. – Először csak egy ötlet volt, de álom lett belőle, most pedig már projekt. Nyolcezer eurója van benne. Mindent isteni jelnek tart. Azt is, hogy a falusiak összeismertették Fidel Ramón Pérez építésszel, aki a faluban született, és ugyanúgy odavan a várért, mint ahogy ő. A Fidellel való találkozás úgy történt, hogy telefonon nagy nehezen elérte a polgármesteri hivatalt, ahol megdöbbenésére közölték, hogy már van  valaki, aki a vár megszállottja! Egy tolmáccsal való rövid beszélgetés után és egy levélváltást követően azonnal repülőjegyet vett. Anélkül, hogy egyetlen szót is tudtak volna mondani a másik nyelvén, rögtön érezték, hogy testvérek lettek Fidellel és ez az erős kapocs ma is megvan. Több nyelvből összekombinált mondatokkal, mutogatással tökéletesen értik egymást .A felújítás tervei készen állnak, az engedélyeztetésig azonban sok munka van, és főleg pénz kell. A cél egy olyan zarándokszállás megnyitása, amely száz százalékban zöld energiával működne. Biozöldségeket fognak termeszteni a várfalakon belül. A szállás teljesen önellátó módon fog működni, külső energiaforrás nélkül. Honlapjukon amellett, hogy pazar fotók láthatók a várról és a környékről, többek között már azt részletezik, hogy a szállóban majd nemcsak pihenni, hanem meditálni, szaunázni, kertészkedni is lehet, valamint be lehet majd kapcsolódni a helyreállító munkába is.Még rengeteg munka van hátra, jószerivel el sem kezdődött a felújítás. Két millió euróra becsülik a költségeket. Amitől nagyon sokat várnak, az a közösségi anyagi forrásgyűjtés. Az El Camino Castle Project cím alatt bárki támogathatja az újjáépítést. Aki adakozik, annak nevét építőkőbe vésik, hogy örökre hirdesse a gesztust. Aki elhatározza, hogy végigjárja az El Caminot, arra nagyon nagy hatással van az út, Attila is tele volt energiával, ezért is sikerült belevágnia ebbe az egészbe. A vár energiát ad, és hozzájuk csak az a zarándok fog felmenni, aki igazán komolyan gondolja, aki a nap végén fáradtan még belead egy kis energiát, és felmászik a meredek lejtőn. (Forrás:Magyar Nemzet 2006.02.04.)

Klárától halottunk Attila terveiről. Megtaláltuk a házát,ahol most él. Láttuk a terveket,amelyek nagyon tetszettek nekünk. Sajnos Attilával nem találkoztunk személyesen,de hagytunk a postaládájába egy levelet,és adományoztunk az álmai megvalósítására. Több mint egy fél óráig vártuk,remélve,hogy megjön. A házával szemben van egy élelmiszerbolt,és ott Jutka,és Maris vettek tonhalkonzervet,és pirítóst. Tovább mentünk,és az álmok megvalósításáról beszélgettünk. Paulo Coelho kedvenc íróm szavait idézem: "Az ember sohasem szűnik meg álmodni. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak,és vágyaink beteljesületlenek,de szükségünk van rá,hogy tovább álmodjunk,különben meghal a lelkünk."

Még legalább két órát gyalogoltunk,és két településen is átmentünk. Nagyon szép volt a gyalogút. Zuhatagos források,erdők, a hegyoldalból kinyúló "páfrányzuhatag " között haladtunk. Zajt hallottam,hátra néztem,és mögöttem jött a malagai megmosakodva,rendesen felöltözve.Valahol tiszta ruhákat kapott. Elhaladt mellettünk Az emelkedőn is gyorsan közlekedett. Las Herrerias de Valcarcébe érkeztünk,egy hippi tanyához. A házzal szemben kialakítottak egy tüneményes kis pihenő kertet. Egy kiszáradt kis fának lehúzták a háncsát,és ebből lett kívánságfa. A fa melletti asztalkán volt papírlap és toll. Ha leírtad a kívánságodat,feltekerve föltehetted a fára. A kívánság elhelyezése után még fél órán át ültünk a "tündérkertbe" és cseresznyét eszegettünk. Most nem siettünk. Mariska egyik ismerőse lefoglalta szállásunkat az Auberge de La Fababa. A németek által irányított szállás tiszta,és jól felszerelt volt. Itt találkoztunk magyarokkal. Egy anyukával,és a lányával,valamint a nő férfi testvérével. Vacsorára megettük a tonhal konzervet pirítóssal. Nagyon megszerettem a Hágen Judit által javasolt ételt. ( Ha nosztalgiázok azt eszem.)  Vacsora után kifeküdtünk az udvaron lévő nyugágyakra,majd megnéztük a szállás saját kápolnáját. 

E kellemes szép nap után hamar felkeresett bennünket az álom!