A 20. napra ébredtünk. Július 12-e volt Jutkánk születésnapja. Már korán reggeltől érkeztek neki az üzenetek otthonról a családjától,és a barátaitól. Könnyes szemmel indult útnak,nagyon hiányzott neki a családja. Annyira szerettük volna Marissal a magyar szálláshelyen felköszönteni,de sajnos nem sikerült tortát szerezni neki. Klára felhívta a figyelmünket,egy szépséges szálláshelyre,ahol nagyon jó étterem van. Azt javasolta hívjuk meg ott Jutkát vacsorára. Ezt az ötletét örömmel fogadtuk. Másfél óra múltával értünk Santibanez de Valdeiglesiastba. Találtunk egy kellemes kerthelyiséggel rendelkező kávézót. Megvettük a reggelit,majd megbeszéltük az eladó lánnyal,hogy segítsen kiválasztani egy csokoládés sütit amiből szülinapi tortát készíthetünk. Már előző nap megvettük a gyertyát,és oda adtam a lánynak. A spanyolok a szülinap szóra teljes extázisba jönnek,és lelkesen segíteni kezdenek. A csaj elővett egy tányért,és csokoládé öntettel felírta,hogy "Happy Birthday",majd rátette a csokis sütit,és a gyertyát. Nagy örömmel köszöntöttük fel Jutkát. A jó hangulatú reggeli után indultunk el,a több mint két órányi távolságra lévő Astorgába. Eredetileg római katonai védelmi pont volt. A 11. századtól nagyon fontos zarándokállomássá vált. Mivel a terméketlen talajon a mezőgazdaság nem volt gyümölcsöző a fuvarozás indult fejlődésnek.Így érkezett a kakaó a galíciai kikötőkön át a tengerentúli gyarmatokról,és lett Astorga a spanyol csokoládégyártás központja. Astorgában gyönyörű épületek vannak. A Catedrál de Santa Maria ma már múzeum. A közeli püspöki palota Antoni Gaudi tervei alapján készült. Végül sohasem szentelték fel az épületet,és itt is múzeum található. A főutcán sétálva kézműves termékeket árusító pavilonok mellett haladtunk el. Jutka szülinapja alkalmából egy arab fiatalembertől baklavát ( török rétestésztából készült sütemény) vett nekünk. Leültünk egy hotel előtti parkba,és  jóizüen falatozni kezdtünk. Mariska megdicsérte Jutkát,hogy ilyen finom süteményt "sütött" nekünk. Ünnepi hangulatban hagytuk el Astorgát. Még két órai gyaloglás és két kisebb település után érkeztünk meg szálláshelyünkre Santa Catalina de Somozába. Ez sajnos nem az a szálláshely volt,amit Klára ajánlott,de azért itt is sikerült ünnepi vacsorát ennünk. A spanyoloknál a saláta előétel. Én most arra kértem a pincért,hogy egyszerre hozza ki nekem a sült húst a salátával. Ezt sehogyan sem akarta megtenni. Végig méltatlankodott,hogy a saláta előétel. Megdöbbenve nézte,hogy a sült hússal együtt eszem a salátát. Csóválta a fejét,és úgy ment vissza a konyhába. Jutka egészségére ittunk egy pohár vörösbort. Vacsora után telefonon beszélgettünk családtagjainkkal.  Ültem a kertben és a Miért éppen Alaszka c. filmből jutott eszembe az alábbi mondat: "Az életben három lehetőség van: úszhatunk az árral szemben kifulladásig, vagy taposhatjuk a vizet,amíg el nem sodor. Vagy ráfeküdhetünk. Úszhatunk vele,ahová vinni akar." 

Az előző napok hatására az alábbi vers született:

Melletted

Melletted ülök,és fogom a kezed.

Gyermeked vagyok,és nagyon szeretlek.

Nincs múlt,csak a jelen percei vannak.

Megtartalak magamnak.

Jó veled így együtt!

Elmondom mindazt,mi évek óta a lelkemben volt.

Bántóan,fájón a szívemig hatolt.

Most olyan egyszerű,és mégis tökéletes.

Te mindent megértesz,és hibáimmal szeretsz.