A tizenkettedik napunkat Burgosban töltöttük. Burgos minden szempontból kiemelkedő épülete a Catedral de Santa Maria. 1221-ben kezdte építeni III.Ferdinánd,és a 16. században lett kész. Amit ott láttunk azt nem tudom leírni. Kerestem egy videót,hogy megtudjam mutatni.
Bár aludhattunk volna tíz óráig is hiszen lehetőséget teremtettünk magunknak egy pihenő napra,mi nyolc után felébredtünk. Kerestünk egy élelmiszer boltot,és bevásároltunk. Megreggeliztünk,és megbeszéltük a nap programját. Délelőtt katedrális,délben ebéd,majd csendes pihenő, délután megtekintjük a várat,és az útikönyvben található templomokat,valamint betelt pecséttel a zarándok útlevelünk,és vennünk kellett másikat. A katedrális minden képzeletet felülmúlt. Annyi fotót sehol sem készítettünk,mint a katedrális környékén. Az épületben tilos volt fotózni. A kiállított tárgyak között voltak régi zsoltáros könyvek is. Mi már elhaladtunk mellette,amikor két fiú gyönyörű csengő hangon énekelni az egyik zsoltárt próbálta elénekelni. Később tudtuk meg,hogy az USÁ-ból jöttek,és pap növendékek. A katedrálisban legalább három órát töltöttünk. Nagyon megszomjaztunk,és elmentünk a sétáló utcára,hogy igyunk egy citromos sört. Kiültünk egy bár elé,és néztük a tömeget. Nagyon sok gyermekes család volt az utcán. Utcai bábosok szórakoztatták a gyerekeket,majd egyszer csak felhangzott a dob,és a fúvósok hangja. Reneszánsz ruhába öltözött fiúk érkeztek,és őket követte az udvari bolondnak öltözött zenekar. Elhaladtak mellettünk. Mi követtük őket. Gondoltuk lesz egy kis bemutató előadásuk. Befordultak a városháza előtti térre. A tér tömve volt emberekkel. Középen állt a színpad,és körülötte óriási emberfigurák . Napóleont, szakácsnőt,katonát,királyt,királynőt ábrázoló figurák voltak. A reneszánsz ruhába öltözött fiúk a színpadra léptek és előadták korhű táncukat. A közönség éljenzett. Mindenki boldogan nevetett,és tapsolt. Hihetetlenek ezek a spanyolok-mondta Jutka.- De hát szerda délelőtt van. Bizony-mondta Maris- Fanta,buli,esemény. Azután megértettük,hogy gyereknapot ünnepeltek éppen akkor Burgosban. Egy félórán át néztük az ünneplő tömeget. Azután egy aubergében megvettük az új zarándokútlevelet. Felmentünk a szobába,és videó üzenetet készítettünk Berkes Marikának. Három óra után megnéztük a királyi palota romjait. Ebben a palotában fogadta Kolombusz Kristófot második amerikai útja után Aragóniai Ferdinánd,és Kasztíliai Izabella. Innen csodálatos panoráma nyílt a városra. A palota után felkerestünk egy késő gótikus templomot,majd a megmaradt középkori városfal körül sétáltunk. Nézegettük a camino jeleket,és kerestük hogy másnap merre induljunk. Este mikor már az ágyban feküdtünk Jutka megszólalt: "Azért furcsa,hogy ma nem zarándokoltunk." Maris hozzá fűzte: "Azért hiányzott." "Jó,hogy holnap újra útra kelünk".-mondtam én. A lányok elaludtak. A nyitott erkélyajtón át behallatszott a város zaja. Este tízkor kezdődött az élet,és hajnalig tartott. S akkor John Steinbeck: Édentől keletre című könyvéből jutott eszembe egy gondolat.
"..a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg.
