Az éjszakai nyugodt alvás után jó kedvűen indultunk el Hontanasból. Eleinte egy szűk gyalogösvényen haladtunk, majd aszfalt úton jutottunk be San Antonba. Ahogy odaértünk a templomot a kolostorral összekötő dupla boltívhez kellemes reneszánsz muzsikára lettünk figyelmesek. Láttuk ezt a csodálatos 12. századi épületet,és hozzá a 15.századi zene. Kisebb időutazás volt. Ezt a kolostort Szent Antal ispotályosrend alapította zarándokkórházként a 12. században. A kolostornak csodát tulajdonítottak,mivel sok zarándok gyógyult meg itt a " Szent Antal tüze" betegségből. Az anyarozsgomba által okozott mérgezés gyakran halállal végződött. A betegség Észak-Európában a sovány termés következtében fordult elő,amikor a rossz minőségű gabona is belekerült a kenyéralapanyagok közé.A jelenséget csodagyógyulásnak nevezték,pedig a magyarázat abban rejlik,hogy a zarándokok az Ibériai-félszigeten áttértek az ott megszokott búzakenyér fogyasztására. San Antónnal szorosan összefügg a T-alakú jel ( Tau) is,melynek eredetét Egyiptomban kell keresni. Ez a héber abc utolsó betűje,amely megfelel a görög "Tau" betűnek. A biblia ezt védelmet hozó jelként említi. Az Antalkereszt ( Cruz de Peregrino) még ma is a Jakab út egyik misztikus szimbóluma. Az országúton tovább bandukoltunk Castrojerizig. A települést elérve megpillantottuk a Santa Maria del Manzano apátsági templomot. A templom ma már múzeum,és itt lehetett megvásárolni az apácák által faragott Tau-keresztet.
Castrojelitzt az Alto de Mostelares táblahegy irányában hagytuk el. Széles köves utunk fél óra múlva emelkedni kezdett, Ezen fél óra múlva értünk fel a 913 m-en fekvő magaslatra, ahonnan pompázatos a kilátás Castrojerizre,és a körülötte lévő táblahegyekre. Innen egy 18% lejtőn leereszkedtünk a búzatáblák közé a síkságra. Földúton jutottunk be Boadilla del Caminoba. Pici település,amelynek fő látványossága a 16. századi kőből készült törvényoszlop ,és a Nuestra Senora de la Asuncion templom.
Haladtunk a központ felé,és benéztünk egy kertbe,ahol medence volt,és zarándokok ruhái voltak kiterítve. Ennek ellenére nagyon egyszerű aubergének nézett ki. Azért bementünk,hogy megnézzük a szobát. Két szimpatikus középkorú férfi üzemeltette. Egyikük megkérdezte honnan jöttünk. Mondtuk,hogy magyarok vagyunk. Jó napot! köszönt vissza. A szállás nagyon kényelmes,és tiszta volt. Ráadásul külön szobában helyezték el a nőket,és a férfiakat. Este lementünk a konyha elé,és tanakodtunk,hogy vegyünk-e vacsorát. Oda jött hozzánk az egyik tulaj,és kedvesen betessékelt az étkezőbe,ahol már megvolt terítve,és tele volt zarándokkal. "Jó lesz!" biztatott minket magyarul. Tényleg jó volt. Lencse leves,marha pörkölt,és jégkrém. Nagyon finom étel volt. A marha pörkölt teljes mértékben a magyar ízvilágot tükrözte. Azt gondoljuk ez a srác Magyarországon tanult főzni,vagy dolgozott náluk magyar szakács. A vacsora asztalnál szembe ült velünk egy angol nő,és egy angol férfi. Mellettünk az ír fiukból az egyik,mivel barátja elment az amerikai fiatalokkal. Az ír fiú nagyon éhes volt,szegényke egész nap nem evett semmit. Vacsora után felfedeztünk egy fotót amelyen Martin Sheen volt látható a The way c. film forgatásán. Boldogan,teli hassal mentünk aludni. Már szépeket álmodtunk,amikor az ír lány szobatársunk éjjel kettő körül bejött,és mindenkit felébresztett.
