Fél hétre jött kinyitni a kávézót a pultos. Mi is elhagytuk a szálláshelyet. A település neve a már rég eltűnt egykori királyi palotára utal. Pontecampanába megálltunk reggelizni. A kávézó belseje tele volt aggatva túra kalapokkal,és baseball sapkákkal. A pult kínálatában megláttuk a bundáskenyeret. Felcsillant a szemünk. Végre bundáskenyér. Vettünk rögtön 2-2 db-ot,és gyümölcsteát. Jutka kért sót a reggelihez,amit az eladó nagyon furcsának talált. Kiültünk a kerthelyiségbe, ahol vidám verébcsapat játszott,és próbált reggelit "lopni." Neki készülődtünk a pompás falatoknak. Beleharaptunk a kenyérbe. Cukros,fahéjas íze volt. Kiijött a szakácsnő,és érdeklődve nézte,mit csinálunk a sóval? Ezek után nem túl sokat tudtunk. Elhatároztuk,hogy ha lesz lehetőségünk legalább fél kilónyi kenyérből sós bundáskenyeret fogunk készíteni. Egy kövér kisveréb felszállt az asztalunkra,és vidáman csipegette a maradékot. Majd a többiek is jöttek. Legalább nekik ízlett a reggeli. Mariska hozott magával egy Budapest feliratú baseball sapkát. Aláírtuk,és átadtuk a tulajdonosnak. 

Dimbes-dombos terepen haladtunk tovább.Több kis településen keresztül mentünk,míg eljutottunk Melidébe. Galícia földrajzi középpontja Melide. Itt találkozik a francia út,a camino primitivóval. Ezért egyre többen,és többen haladtunk már az úton. Mélidétől folyamatosan fel-le hullámzó úton bandukoltunt egyre gyakrabban eukaliptusz erdőkön át. Egy erdei ösvényen át Raidónon át Boentébe mentünk. Azután újra felfelé kapaszkodtunk Cstanedába. A Ribadisoba vezető úton találtunk egy vadonatúj német aubergét. 2018 július 4-én adták át. Nagyon kedves vendéglátóink voltak,egy fiatal házaspár. A szobánkban öt emeletes ágy volt. Most Jutka aludt felettem,és Maris a mellettünk lévő felső ágyon. Lezuhanyoztunk,hajat mostunk. Jutka beszárította a hajunkat,hogy jól nézzünk ki,mikor beérkezünk Santiagóba. Géppel kimostuk a ruháinkat,és szárítógépbe is tettük,de nem száradt meg rendesen. Ezért kiteregettük ruháinkat,és a többit a napsütésre bíztuk. Az étteremben megvacsoráztunk. A lányok levest ettek,én tonhalas salátát, majd paradicsomos gombócot,és desszertként isteni finom házi süteményt. A csokis szuflé,és ez a süti vitte a prímet,az összes megkóstolt sütemény közül. Élveztük a pihenést ezen a korszerű szálláshelyen. Vidáman tértünk aludni. Elhelyezkedtünk,behunytuk a szemünket,és vártuk,hogy lemenjünk alfába.Egyszerre éktelen horkolás zengett fel. Halottunk különféle horkolásokat,de ez mindet felül múlta. A Mariska alatt alvó német nő egész éjszaka horkolt. Mariska feszengett,felült. Én elkezdtem nevetni,de annyira,hogy ki kellett mennem a szobából. Elképzelhetitek mennyit aludtunk azon az éjszakán a tökéletes szálláshelyen.