Egészen jól aludtunk a kolostorban. Öt körül kezdtek ébredezni a zarándokok. Akik nagyobb távokat tettek meg szinte nesztelenül osontak ki a szállásról. Mi hatkor indultunk el a kolostortól a főút melletti gyalogúton. Fotózkodtunk egyet a Santiago táblánál. Ez a tábla az autóval megtett távolságot mutatja. Elindultunk az út menti gyalogösvényen. Néhány lépés után imádkozni kezdtünk,a Mi Atyánkot,és az Üdvözlégy Máriát. Reggeliről nem kellett gondoskodnunk,mert az otthonról hozott készleteinkből még mindig volt. Rájöttünk,hogy az én táskám körül van furcsa illat. Elfelejtettem,hogy betettem egy deot,és az tört össze. Háromnegyed óra múlva értünk Aurtitzba. A templom mellett állt a színpad. Már messziről hallottuk a koncert zenéjét. Korán reggel hangosan invitáltak a fiatalok,hogy álljunk közéjük. Mi nevetve nemet mondtunk. Aurizberriben megálltunk egy kávézónál. Friss narancslevet ittunk,és gyümölcsöket is vettünk.A maradék élelmünktől megszabadultunk,remélve könnyebb lesz a hátizsákunk. 12 körül érkeztünk egy alacsony vízállású folyócskához amibe beton cölöpöket helyeztek és azon lehetett átkelni. Bicajosok jöttek mellettünk,és egyikük nagyot esett a víz kellős közepén. Erdei ösvényen,köves talajon haladtunk. A köveken való túrázás nagy odafigyelésre tanít. Nagyon fontos a jó túracipő és a bot. Négy körül érkeztünk meg Zubiriba. A városba egy hídon kellett bemenni. A híd másik oldalán találtunk egy kellemes szálláshelyet. Emeletes ágyak voltak,és estig csak hárman voltunk a tíz férőhelyes szobában. Vacsorázni mentünk és peregrinosz menüt ettünk a közeli kávézóban. Vacsora után lementem a folyóhoz,amiben többen fürödtek. Egy ötven év körüli nő fényképet szeretett volna készíteni,és ruhástól bele esett a vízbe. A társaitól,csak ő nevette jobban az esetet. Találkoztam az uruguyakkal,akik elmondták,hogy a hálótársunk lába nagyon fáj,és csak lassan tudnak haladni. Este szobatársakat kaptunk egy német nagymamát,a lányát,és a fél éves kis unokát. Nagyon jól aludtunk,a kisfiú egy angyal volt.