Izgatottan ébredtünk a harmincadik napunkon. A középiskolások lelkesen készültek. Kiléptünk a szállásról,és kispapok jöttek velünk szemben. Mondtuk nekik,hogy nem jó irányba mennek. Erdei úton értünk San Antonba, majd Amenalba. Innen egy meredek erdei úton kapaszkodtunk felfelé. Nemsokára a 12 km-es útjelzőhöz értünk.San Paio falu érintésével Lavacolába jutottunk. A középkorban a zarándokok a kis Lavacola patakban alaposan megmosakodtak. Így tisztán,és illatosan jelentek meg Szent Jakab sírjánál. Lavacollát elhagyva ismét hegynek felfelé megyünk Vilamaiorba. Itt egy kávézóban megreggeliztünk. Egy három gyermekes család minden tagjával a sok-sok vendég kiszolgálásán fáradozott. Annyian voltak,hogy a rendelésnél sorszámot adtak. A nyolc év körüli kislányra volt bízva a sorszámok ellenőrzése. Egy kínai lány elértette a sorszámot,és elvette egy angol fiú vega burgerét. Amikor ezt az anya megtudta,kiment a teraszra a kínai lányhoz,és spanyolul jól leosztotta. A kínai lány nem értett semmit az egészből. Az ott reggeliző vendégek zavartan néztek. Hová lett a csendes séták időszaka? Reggeli után útra keltünk,és nemsokkal később megérkeztünk Monte do Gozóba. A zarándoklat ezeréves története során már sokmilliószor szakadt fel az örömsóhaly ezen a helyen.Leírhatatlan annak a nagy gyönyörűségnek a pillanata,amikor először megpillantjuk a santiago katedrális tornyait.Itt található az 1993-ban a pápa látogatásának tiszteletére készült emlékmű. Monte do Gozóból lefelé ereszkedünk,és ráléptünk a Santiagóba vezető útra. Egyenesen haladtunk a katedrális felé. Elővettük a nemzeti szín zászlót,és Maris a hátára teítette. Fotót készítettünk a Santiago tábláknál,és büszkén lengettük a magyar zászlót. Mariska megkérdezte: "Ott vagyunk már?" S Jutka válaszolt: "Ott!" Mindhármónk torka össze szorult. Haladtunk az óváros felé. Útközben találtunk egy alkalmas aubergét,ahol szerencsére voltak szabad ágyak. Ott hagytuk a hátizsákokat,és izgatottan kerestük a katedrálist a szemünkkel.
Santiago de Compostela a harmadik legnagyobb keresztény zarándokhely Róma,és Jeruzsálem után. Az óvárost,mintha világos galíciai gránitból egyben öntötték volna ki. Annyira szépek az épületek,hogy egyik ámulatból a másik ámulatba estünk. Így értünk ki a katedrális előtti hatalmas térre,ami a város szíve. A teret Santiago de Compostela katedrálisa uralja monumentális barokk homlokzatával. A téren nagyon sokan voltak. Több zarándok a hátizsákján feküdt,és úgy nézte a katedrálist. Beérkeztek a középiskolai osztályok,énekeltek,majd megölelték egymást,és úgy kiáltottak,egy közös csapatkiálltást. Akik 800 km-t gyalogoltak fáradtan szemlélték a 100 km-t megtettek vad lelkesedését. Ránéztem Marisra,és láttam,hogy nagyon sír. Átöleltük. Érzések kavarogtak bennünk.. Érthetetlen hogy tud egyszerre fájni, és örömmel eltölteni az,hogy megérkeztünk,és az hogy vége van.
Megkerestük a zarándokirodát,ahol kiállították a compostelát,vagyis a névre szóló igazolványt. Megszűntünk hivatalosan is zarándokok lenni. Kerestünk egy éttermet,és megebédeltünk. Ünnepelni akartunk,de olyan furcsa volt az egész. Vissza mentünk a szálláshelyre,lezuhanyoztunk,majd készültünk az esti misére. Kaptunk szobatársat is,a nőt,aki már 11. alkalommal járt a caminón.
A katedrális előtt kígyózott a sor. Egy órával a mise előtt ott voltunk. Sikerült leülnünk a főoltárral szemben. Láttuk Szent Jakab szobrát,és hogy felmennek a zarándokok,és megölelik. Egymásra mosolyogtunk. Az oltár még barokk mércéhez mérve is túldíszített volt. Engem zavart a pirosra festett arcú óriási angyalok látványa. Több országból érkeztek papi főméltóságok a Szent Jakab ünnepre,ezért érseki misét tartottak. A szertartás gyönyörű volt. Opera énekesi minőségben énekelt a kántor,és a női kórus válaszolt. Spanyolul folyt a mise,és a mi miserendünktől eltért. Eszembe jutott,az a sok templom amelyben megfordultunk utunk során. Mindegyikben volt meghittség,csak itt Santiagóban nem. Talán azért,mert itt minden olyan monumentális.A Botafumerio is majd 60 kg,megtöltve 100 kg tömegű, 160 cm magas ezüstözött tömjén füstölőt csak különleges alkalmakkor használják. Ma kedvelt látványosságnak számít,amikor a tömjén füstölőt egy 35 m hosszú kötélen a kereszthajóban ide-oda lengetik. Maris nagy bánatára ezen a misén nem lengették meg a füstölőt. Mikor kijöttünk a katedrálisból,annyian voltak az utcákon,hogy alig tudtunk haladni. Az egész város már az ünnepre készült. A katedrális melletti színpadon a santiagói szimfónikus zenekar játszott. Megálltunk,és hallgattuk a szépséges zenét.
Fáradtan tértünk vissza zarándok szállásunkra. Jól esett a csend. Az elmúlt harminc napban úgy elszoktunk a tömegtől,és a zajtól,hogy szinte elfáradtunk tőle. Boldogan készültünk az óceánhoz,és alig vártuk,hogy másnap legyen.
