Zubiriben a szálláson reggeliztünk meg,hiszen a 12 Eurós szállás reggelit is tartalmazott. Vettünk ásványvizet,elbúcsúztunk a szobatársainktól,majd útra keltünk. Egy magnézium gyár mellett haladtunk el. Szép erdei ösvényen haladtunk,amikor meghallottuk a német zene tanárbácsi hangos köszönését. Megkérdezte,hogy jól vagyunk-e,és elmondta,hogy eltörte a szemüvegét. Egy közös szelfit készítettünk,majd elbúcsúzott,hiszen ő gyorsabb tempóval közlekedett. Larrasoananál egyre többen lettünk az úton,hiszen csatlakoztak azok a zarándokok,akik az előző nap ott választottak albergét. Negyed óra múlva megpillantottunk egy szalmabálával teli mezőt. Nem volt kérdés,hogy újra fotózzuk azokat a beállításokat,amit már itthon is elkészítettünk. Azzal nem számoltunk,hogy csak hárman vagyunk,így nehezebb lesz Marist feljuttatni a körbála tetejére. No,de a görbeházi asszonyok nem ismernek lehetetlent,és miközben Hágen Judit fotózott,és videózott,én meg majd be pisiltem a nevetéstől,Marist mégis feljuttattuk szokott helyére a csúcsra. Az a néhány perc amíg ott voltunk gondolatban haza repített bennünket,és mindhármunk lelkének nagyon jól esett. Folytattuk utunkat és a spanyol caminon az otthoniakról beszélgettünk. Úgy mondják az első két hétben még magunkkal visszük az otthoni gondokat,problémákat. Az útikönyvünkben olvastuk,hogy Zabaldikában a hivatalos út mellett fut a régi történelmi útvonal,ami felvisz a 12.században épült Iglesia de San Esteban templomba. Ide nem minden zarándok tér be,de mi mindenképpen megszerettük volna nézni. Nagyon kedvesen fogadtak minket a templomban. Meghitt hangulata volt az egész épületnek. Letérdeltünk,imádkoztunk. Andorkó Marikának folytak a könnyei,megható pillanat volt. Van egy szokás a templomban. Az oldalfalon lévő feszület mellé kívánságokat lehet felragasztani zöld színű postiton. Mi is felragasztottuk a sajátunkat. Én nem kérést írtam,hanem köszönetet,azért hogy ott lehettem. Útravalóul megkaptuk magyar nyelven a Mi atyánk zarándokok számára készült változatát,valamint a zarándok boldogságokat. 

Mi atyánk,zarándokok számára

miatyánk,aki az úton velünk vagy,

a te lehelleted legyen a mienk,

nézz ránk zarándokokra,

legyen meg a te akaratod,

forróságban,miként a hidegben is.

Segíts meg gyengeségünkben,

miképpen mi is megsegítjük azokat,akik elgyengülnek,

ne vígy minket levertségbe,

és szabadíts meg minket a gonosztól.

Ámen

Zarándok boldogságok

Boldog vagy zarándok,ha észreveszed,hogy a camino megnyitja a szemedet arra,ami nem látható.

Boldog vagy zarándok ha szemléled a caminot,és rájössz,hogy nevekkel,és hajnalokkal teli.

Boldog vagy zarándok,ha a hátizsákod ürül,és a szívedben egyre nagyobb a csend,és egyre több benne az élet.

Boldog vagy zarándok, ha nem találsz szavakat,hogy megköszönd mindazt,amire jártadban-keltedben rácsodálkozol.

Boldog vagy zarándok,ha felfedezed hogy a camino sok csendet rejt,az ima csendjét,a rád váró Atyával való imádságét.

Boldog vagy zarándok, ha az igazságot keresed és a camino életté válik,életed pedig úttá,annak keresésében,aki az Út,Igazság,és az Élet.

Boldog vagy zarándok,mert felismerted,hogy a valódi camino akkor kezdődik,amikor véget ér.

Ilyen szépséges gondolatok,és lelki feltöltődés után némán haladtunk tovább az úton. Mariska elől,Jutka középen,én a végén. Láttuk egymást,ez megnyugtatott bennünket,de most mindenki a saját gondolataival,érzéseivel szeretett volna együtt lenni. Talán ez volt az a pillanat,amikor a túrázókból,peregrinosszá lettünk.

Trinidad de Arré előtt megpillantottunk,egy középkori hidat. Nálam itt "tört el a mécses " először. A híd túloldalán magasosott a 13. században épült Szentháromság templom,amit körbe vett egy gyönyörű középkori városrész. Annyira csordultig lett a lelkem érzelemmel,hogy csak sírással tudtam oldani a feszültséget. Jutka,és Marika szeretettel öleltek át. Abban a pillanatban vált világossá,hogy szörnyű magányos lennék nélkülük. Innen a camino városi útvonalon vezetett Burladába. Az előző napokon átélt természeti csodák,és csendes gyaloglások után,szinte idegesítően hatott a városi forgalom zaja. Találtunk egy kis élelmiszer üzletet. Leültünk az előtte lévő padra. Ettünk,galambokat etettünk,és szemléltük a városban sürgő-forgó embereket. Fél órán keresztül pihentünk így,majd elhagytuk a városi zajokat. A város széli parkban lévő padokon zarándokok feküdtek. Kellemes pihenést biztosítottak nekik a padok mellé ültetett árnyas fák. Nem kellett sokáig sétálnunk,mikor megpillantottuk Pamplona óvárosának sziluettjét. Pamplona, Navarra tartomány székhelye. Itt rendezik a bika futtatásokat július elején. Elhaladtunk a hatalmas középkori várfal mellett,majd beléptünk a városba a középkori kapun. A zarándokok számára fenntartott alberguébe a Jesus y Mariában szálltunk meg. Ez egy kolostorból van átalakítva. Két emeleten több száz zarándok számára nyújt kényelmes szállást. Volt mosó,és szárító gépük,így végre alkalmunk volt egy nagyobb mosást végezni. Pihenés után sétáltunk a városban,és megnéztük a Catedral de Santa Mariat,a városházát, az Iglesia de San Lorenzo templomot. 

Este a szálláshelyen a következő szöveget olvasgattam: A Zarándokút tesz zarándokká. A Santiagóba vezető zarándokút nem csupán egy végigjárandó szakasz,hogy valahova elérhessünk,se nem egy jutalmat érdemlő megpróbáltatás. A Santiagóba vezető zarándokút egyszerre hasonlat,és valóság,mert a napi szakaszok idején és egész életed során kívülről,és belülről egyszerre ér el hozzád, amikor engeded,hogy áthasson,alakítson,és megváltoztasson.