Nájerát elhagyva egy kilométeren át erdős hegyoldalon bandukoltunk felfelé a Rioja Altai-fennsíkra széles földutakon. Az előző esti felvonulásról beszélgettünk. Hágen Judit cseresznyére éhezett,de a következő település messze volt. Annyira jól esne egy kis cseresznye!- mondta újra. Csak remélni tudtuk,hogy esetleg egy mozgó büfével találkozunk,és ott lesz cseresznye. Különváltunk,és a gondolatainkba mélyedve gyalogoltunk. Ahogy néztem a szépséges búzatáblákat,és a szebbnél-szebb virágokat egy verssor jutott az eszembe: "Isten tenyerén ébredtem,és lenéztem a Földre." Próbáltam magamban tovább mondani a verset,amikor megpillantottunk az egyik búza tábla szélében egy fát. Közelebb értünk, és a fa ágai roskadásig voltak érett cseresznyével. Néhány cseresznye beteg volt,de az egészségesekből jót lakmároztunk. Maris megjegyezte,hogy az Úr a Hágen Jutka kéréseit azonnal teljesíti.
|
Hamvas Béla:
Isten tenyerén ébredtem
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, Láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt hozzám a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy! "Láttam Istent amerre csak néztem." Bizony így volt. Ha hét ágra sütött nap,és kértünk szellőt,néhány perc múlva a selymes füvek lengedezni kezdtek,és jóleső fuvallat simította meg arcunkat. Ilyenkor megköszöntem az Úrnak a szellőt,és kezemmel megsimítottam a füvet. Elkezdtem keresni az Istent. Naponta próbáltam azonosítani,hogy most milyen formában látogat meg bennünket. Ember lesz,vagy természeti jelenség,esetleg egy felejthetetlen pillanat? A Zarándokút szemlélődésre hív,hogy engedd magad meglepni,vendégül látni,hogy merj megismerkedni,elmélyíteni,megállni,csendben lenni,hallgatni,csodálni,áldani...a természetet,zarándoktársakat,önmagadat,Istent.
A kilencedik napon már jó ismerősként köszöntöttük a velünk egy ütemben haladó zarándokokat. A spanyol apát,aki tizenéves lányával zarándokolt, Jessust a kedvencünket, a mosolygós kreol bőrű raszta hajú srácot, két ír fiút,akikről azt hittük testvérek, egy gyönyörű,és nagyon kedves belga lányt, egy kanadai családot,akik a tizenéves ikerpárjukkal keltek útra, egy fiatal német anyukát aki egy év körüli gyermekével gyalogolt,és persze a német zene tanárbácsit. A zarándokút közösséget teremt, egymást köszöntő, a másik útja iránt érdeklődő,beszélgetésbe elegyedő,megosztásra kész emberek közösségét. Ha jó ismerőseid vannak otthonosabban érzed magad,egy idegen országban is. Délután három óra körül értünk Santo Domingo de la Calzadába. Létezését Domingo de Vilorának köszönheti. A középkori remete a zarándokútnak szentelte az életét. A Rio Oja folyó körüli terület sűrű erdőit megritkította és hidat építtetett. Alapított egy szállót,és egy kórházat,sőt maga is ápolta a beteg zarándokokat. Karizmájának köszönhetően munkájához sikerült megnyernie a papokat,a nemeseket,és a lakosok nagy részét is. 1930 óta Santo Domingo a spanyol út,és hídépítők védőszentje. A városnak csodálatos székesegyháza van,ami ma múzeumként működik. A Camino egyik legendája szerint Santo Domingo templomában egy fehér baromfipárt őriznek,amely a város csodájára emlékeztet.
Szálláshelyként egy gyönyörűen felújított 200 ágyas aubergét választottunk. Az erkély és a folyosókorlátok a camino jelképét,a kagylót formázták. Kényelmes,tágas szobák,tiszta zuhanyzók, jól felszerelt konyha,étkező, társalgó, automaták, mosóhelyiség,és kert szolgálta a kényelmünket. Ebben a kertben nevelgetik ketrecben a baromfipárt. 21 naponként cserélik őket. A fehér kis kakas egész délután kukorékolt. Megpróbáltunk egyet aludni a kényelmes,hűs szobában,de a kis kakastól nem volt egyszerű. Maris elnevezte Jimmynek a kakast, emlékezve a mi Zámbó Jimmynk halálának tragikus történetére. Mariska annyit szeretett volna ezen változtatni,hogy a kakas lett volna főbe lőve. No de akkor mi lenne a legendával? A pihenés után megnéztük a templomot,majd vacsorázni mentünk egy bárba. A bár tele volt vendégekkel,és még a pincérek is a TV képernyőjét bámulták. Éppen zajlott a foci vb.-én a spanyol-orosz meccs. Nem túlságosan örültek nekünk,de azért kiszolgáltak bennünket. A szakácsnők is kijöttek a konyhából,és úgy szurkoltak csapatuknak. Végül Oroszország tizenegyesekkel kiejtette Spanyolországot. A férfiak felugrottak a székükről,legyintettek kezükkel,és kivonultak a bár elé. A szakácsnők csóválták a fejüket,és azt mondták,nem baj majd a Brazilok nyernek. A meccs hevében kissé gyengén átsült bordát hoztak nekünk,amit a meccs végeztével újra átsütöttek. Érdekes esténk volt,Spanyolországban spanyol meccset néztünk,egy spanyol sör mellett.
|
