Izgatottan ébredtünk a harmincadik napunkon. A középiskolások lelkesen készültek. Kiléptünk a szállásról,és kispapok jöttek velünk szemben. Mondtuk nekik,hogy nem jó irányba mennek. Erdei úton értünk San Antonba, majd Amenalba. Innen egy meredek erdei úton kapaszkodtunk felfelé. Nemsokára a 12 km-es…

Még sötét volt,mikor készülődni kezdtünk. Csupán néhány órát aludhattunk. Maris lement kávézni,és idegesen jött vissza. "Semmit nem aludtam.-mondta. Ráadásul ott volt a nő a kávézóba. Mosolyogva köszönt nekem,hogy jó reggelt! Lehet,hogy neki jó,de nekem nem! Hogy tud egy nő így horkolni? Nem…

Fél hétre jött kinyitni a kávézót a pultos. Mi is elhagytuk a szálláshelyet. A település neve a már rég eltűnt egykori királyi palotára utal. Pontecampanába megálltunk reggelizni. A kávézó belseje tele volt aggatva túra kalapokkal,és baseball sapkákkal. A pult kínálatában megláttuk a bundáskenyeret.…

Ködös reggelre ébredtünk. Felkerült az esőkabát,és a hátizsákokra is az esővédő. Portomarint a főúton lefelé haladva hagytuk el. A település végén átkeltünk egy hídon, majd bő félórán át egy erdőben kapaszkodtunk felfelé. Másfél óra múlva értük el Gonzart. Az utolsó 100 km-en belül voltunk. Az út…

Napfelkelte idején indultunk el kényelmes szállásunkról. Ütemesen kopogtak túrabotjaink,ahogyan haladtunk kifelé a városból. Jutka alkohollal kevert furcsa illatra lett figyelmes. Az egyik sarkon ott üldögélt a malagai. Látszott a környezetén,hogy ott töltötte az éjszakát. Megszólított minket…

La Fabatól hegynek felfelé mentünk egy órán át,míg eljutottunk La Lagunáig,ami az utolsó település volt León tartományban. A megszűnő erdő után kilátás nyílt a környező hegyekre.Bő fél óra múlva a jelzőkő mutatta a Santiágóig hátralévő távolságot 152,5 km. Nemsokkal később egy határkő üdvözölt…

Hét óra körül indultunk mert tudtuk,hogy nem lesz könnyű napunk. Az útikönyv szerint újra visszatérnek a hegyek,és folyamatosan felfelé kell haladnunk. Átmentünk a hídon,és megláttam egy templomot. Csajok!-kiáltottam fel. Ezt a templomot nem néztük meg tegnap. Sose szomorkodj!-válaszolta Jutka.…

A reggeli jó kedvű ébredésünknek a két német lány szépen keresztbe tett. Ők Leontól zarándokoltak,sok energiájuk,és kevés empátiájuk volt. Akik San Jean Pied de Porttól gyalogoltak,már sokkal elmélyültebbek,csendesebbek voltak. Az út őket már több bölcsességre megtanította. Hosszú volt a városból…

El Acebót elhagytuk,és utunk az országutat követte. Ezután háromnegyed órát sétáltunk egy kis ösvényen és Riego de Ambrósba értünk. Gondoltuk itt megreggelizünk,de minden zárva volt. Ezután egy nagyon szép,de olykor igen meredek lefelé vezető ösvény várt ránk. Az utat hatalmas szelídgesztenye fák…

Július 13-án nagy kaland várt ránk. El akartunk jutni a híres kereszthez a Cruz de Ferróhoz. A Monte Iragón álló vaskereszt a Jakab út mentén a legszerényebb de talán a legmegkapóbb hely. 1500 méter tengerszint feletti magasságban egy nagy kőhalomból egy hosszú vékony nyárfaoszlop mered a magasba…